Az M7-es autóút 22,5 kilométeres szakaszát 1971. július 2-án délután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter adta át. Ezzel a Balaton és a főváros között 8,5 kilométerrel rövidült az út, s jelentősen meggyorsult a forgalom.
Az 1950-es években a Balatonhoz utazók zöme még vonattal érkezett. Ennek egyik oka az volt, hogy a második világháború utáni években alig néhány magánszemélynek volt autója. Sőt, a Rákosi-korszakban a magánautó használata gyakorlatilag tiltott volt.
Az 1960-as években a motorizáció felgyorsult Magyarországon. A kádári konszolidáció éveiben egyre több család jutott saját gépjárműhöz. Az évtized második felétől jelentősen nőtt a Budapest és Balaton közötti forgalom, az 1930-as években kiépült műút (a 7-es főút) pedig egyre nehezebben bírta a terhelést.
Az első magyar autópálya, az M7-es, több szakaszban épült meg. A magyar autópálya-történelem első és fontos lépése volt, hogy 1964-ben forgalomba helyezték az M1-M7 közös budapesti szakaszát.
Aztán 1966-ban átadták az első hosszabb félautópálya szakaszt Törökbálint és Martonvásár között.
A szakemberek a sztrádarész betonlapjai között bitumennel kitöltött tágulási réseket hagytak, amelyekbe – a karbantartás hiányosságai miatt – befolyt a csapadék. Ez később megfagyott, és a betonlapok elmozdultak. Ennek köszönhetően hosszú évtizedekig csak zötykölődve lehetett rajta utazni.
Az 1971-ben beharangozott azonnali továbbépítésből nem lett semmi. A félig elkészült M7-es 2 forgalmi sávos autóútként üzemelt. A hétvégi torlódások megszüntetésére 1972 nyarán új forgalmi rendet vezettek be. A nyári vasárnapokon 14-24 óra között az M7-es autópályán mindkét forgalmi sávban csak Budapest felé lehetett közlekedni.
1972-1975 között megépült a jobb pálya Törökbálint-Balatonaliga között. Ezek után 26 éves szünet következett, hiányzott a kivitelezéshez szükséges forrás.
Az újbóli tervezéshez a kilencvenes évek elejéig kellett várni. Tíz év alatt 47 nyomvonalterv készült a Balatonszárszó-Zamárdi szakaszra, ebben szerepeltek völgyhidas, alagutas és a településeken áthaladó nyomvonalas megoldások is.
2001-2002-ben a jobb pályát megépítették Balatonaliga és Zamárdi között, a régebbi 90 kilométeres szakaszt teljesen pedig felújították. Több lépcsőben folytatódott az építkezés. 2008. október 22-én adták át a Letenye és az országhatár közötti 800 méteres szakaszt, valamint az ott található Zrínyi Miklós hidat, amely a Murán ível át. Így teljessé vált a sztráda Budapesttől Letenyéig.
A képeken:
Balatonvilágos, a 71-es út leágazása a balatonaligai csomópontnál, az M7-es Zamárdiig tartó új szakaszának átadási ünnepsége. A mikrofon mögött Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter. A felvétel 1971. július 2-án készült (Fortepan / UVATERV)
M7 autópálya, Nonstop presszó Lepsény környékén (Fortepan / Bauer Sándor)
Siófok M7-es autópálya, pihenőhely a 100-as km-nél (Fortepan/UVATERV)
M7-es autópálya, előtérben a Budakeszi-árok, távolabb az M1-es felüljárója. Háttérben balra Budaörs, Törökugrató (Fortepan / UVATERV)
A Somogyi Néplap 1971. július 3-i tudósítása az eseményről
Források:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
Kercza Imre: Az M-7 Zamárdiig vezet = Somogyi Néplap, 1971. július 3.
Kercza Imre: Az M-7-en Zamárdiig = Somogyi Néplap, 1971. július 3.
Krausz Andrea: Érdekességek az M7-es autópálya történetéből
https://likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/erdekessegek-az-m7-es-autopalya-tortenetebol-268214/
