Apró titkok az újabb költözésről és az 50 éve felavatott Siófoki Városi-Járási Művelődési Központ és Könyvtár épületéről:
Siófokot 1968. december 31-én várossá avatták. Az esemény emlékére készült kiadvány mellett másutt is találkozhatunk a tervezett művelődési ház és könyvtár épületének makettjével. A siófokiak régebben is szőttek megvalósítására álmokat, már az 1940-es évek végén volt erre utalás. 1958. december 21-én cikk is született a következő címmel: Művelődési ház épül Siófokon. „Nem szégyellem, hogy leírtam akkor, hisz az álom tíz évnél is korábbi volt már. Terveket szőttek a siófokiak, merészet, előrelátót. Az álmodozó mérnök azonban nem számolt a realitásokkal, nem volt miből felépíteni. Született egy másik gondolat is, építsenek művelődési házat a régi moziból, melyhez fokozatosan toldják majd hozzá épületrészeket.” – olvashatjuk az újságcikk szerzőjének sorait.
Az álom azonban megvalósulni látszott, a tervek elkészültek. Lassú volt azonban az ütem, a kivitelezés lassan haladt, lucaszék készítésére emlékeztetett inkább, semmint egy közművelődési intézmény meglevő igények által sürgetett, gyors megvalósítására.
Hosszú várakozás után 1976. június 5-én Dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár avatta fel a Városi-Járási Művelődési Központ és Könyvtár (később Dél-balatoni Kulturális Központ és Könyvtár) elnevezésű intézményt. Nyolc évet kellett várni a költözésre, közben a könyveket a folyósókon mennyezetig tornyozni, esetleg – bármily hihetetlen – a WC-ben (!) tárolni.
A tetszetős, modern kivitelű létesítményt a budapesti MÁV Tervező Intézet csoportja tervezte, a beruházással a SOMBER foglalkozott, a kivitelezők népes gárdájából a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatot, a RÁVISZ-t és a Fővárosi Kiállítás Kivitelező Vállalatot érdemes kiemelni.
Apró titok a könyvtári terekről:
Kiemelkedő beruházás valósult meg a kulturális központ felépítésével. Az épületben 560 m2-t elfoglaló könyvtár az utcai frontról, külön bejáraton át lehetett megközelíteni. Csupaüveg falai lehetőséget kínáltak a városközpontban található épület előtt közlekedők számára is jól látható könyvkiállítások rendezésére. Földszinti részére, a 80 m2 alapterületű, klubövezet jellegű folyóiratolvasóba bárki betérhetett, akár beiratkozás nélkül is.
Az emeleten kapott helyet az adminisztrációs övezet, amely a szabadpolcos kölcsönzőtéren (200 m2) kívül helyezkedett el, valamint az olvasóterem (50 m2), a raktár és a három iroda. Üvegajtón át lehetett bejutni a kölcsönözhető könyvek birodalmába.
A mutatós katalógusszekrények egyedi tervek alapján e könyvtár számára készültek. (Szépséghibájuk „csupán” annyi volt, hogy nem vették figyelembe a katalóguscédulák méreteit.)
Egy éven belül már épületrészen belüli átépítési terv is készült a bővítésre, s terv is maradt.
Apró titkok az integrált működésről:
A Művelődési Központ és Könyvtár közös szervezésű intézmény volt. Közös irányítás alatt, közös gazdálkodásban egy apparátuson belül, egységes közművelődési elveknek megfelelően dolgoztak a népművelők és könyvtárosok. Az intézménynek területi feladatai továbbra is voltak. A siófoki járás közművelődési módszertani központjaként hálózatába tartozott a járás valamennyi művelődési otthona, könyvtára és klubkönyvtára.
Dr. Tóvári Judit 1980-ban a Könyvtáros című szaklapban Siófoki modell címmel részletesen bemutatta az új intézményt és működésének sajátosságait, melyből képet kaphatunk a könyvtár korabeli viszonyairól.
„A cél tehát adott volt, az illetékesek pedig olyan szervezeti keret létrehozásában látták lehetségesnek megvalósítását, amely akkor működik gazdaságosan, ha a művelődéssel kapcsolatos intézmények egységet alkotnak. Ilyen elképzelésből kiindulva épült fel a művelődési házat és a könyvtárat egy épületegyüttesbe foglaló kulturális központ. Az induláshoz a fenti cél nagy vonalakban való megfogalmazása elegendő volt, továbblépni azonban már csak úgy lehetett volna, ha pontosan meghatározzák mindkét intézmény feladatait, mégpedig nemcsak külön-külön, de egymáshoz viszonyítva is. A megfogalmazott tennivalók főbb csoportjai azonban túl általánosra sikerültek. Legfeljebb sejteni lehet, hogy azokban a könyvtár is benne foglaltatik. Az elképzelések szerint hármas funkciót tölt be az intézmény: „Szolgálja Siófok és város- környéke lakosságának differenciált művelődési igényeit, az alapellátás szintjén; segítséget nyújt a siófoki járás tanácsi intézményeiben folyó közművelődési tevékenységhez; biztosítja a Dél-Balaton nyári kulturális ellátásához szükséges koordinációt.”
Közös volt tehát az intézmények gondnoksága, de a költségvetés nem. A könyvtárnak a tanáccsal szemben fennállt az elszámolási kötelezettsége, a művelődési központ viszont folyószámlás, önállóan gazdálkodó intézmény volt.
Ami ésszerű volt, az pedig szinte magától megvalósult: a közös épületben működő intézmények karbantartása a „komplexitásra” irányuló minden különösebb törekvés nélkül is egy kézben összpontosult. Bizonyos feladatok esetében a munka összekapcsolódhatott, a rendezvények, a propaganda, az egymás munkájához kapcsolódó kiegészítő feladatok elvégzésében együttműködtek. Végül egymás javát szolgáló állapotok alakultak ki, a két önálló intézmény viszonyában.
A siófoki művelődési központ és a könyvtár szervezeti-működési szabályzata a kétes esetek, hiányosságok többségét megoldotta. A két, egymás mellé rendelt intézmény mindegyike önálló jogi személy volt, amely azonban integrált igazgatással működött mellérendeltségi viszonyban. Az alapellátási feladatokat az intézmények önállóan, szakmai sajátosságaiknak megfelelően végezték.
A könyvtári szakember véleménye: „…ilyen nagyságú intézmények összevonását nem volna célszerű ennél tovább vinni”.
Jellemző, hogy a tervezésekor még fel sem merült az integráció gondolata: ezt az is bizonyítja, hogy az épületen belül a művelődési ház és a könyvtár között még megfelelő közlekedési kapcsolat sem volt.
Apró titkok a „szakrészlegesítésről”:
Az állomány „olvasóbarát” elhelyezése, a funkcionálisan igen jól tagolt terek a könyvtárosok hozzáértését dicsérték. A „szakrészlegesítés” a könyvek kölcsönzőtérben történő újszerű csoportosítására vonatkozott, „forradalmi” újításnak számított az addigi merev, mechanikus raktári rendhez képest. Az állomány egymáshoz tartozó, illetve kapcsolódó szakterületeit, a rokon tudományok egyhelyütt történő elhelyezése megkönnyítette az olvasók számára a tájékozódást. A könyvtárhasználók igényeit szem előtt tartva az őket leginkább érdeklő és „közhasznú” olvasmányok az olvasóterembe belépve kaptak helyet. A próbálkozás kemény kritikát váltott ki a megyei feljebbvalók részéről, a hivatalos irodalom háttérbe szorítása miatt.
Apró titok arról, hogy a gyermekrészleg miért maradt a régi épületben, majd miért is kellett mégis költöznie:
Az új intézmény építési munkálatai már 1969-ben elkezdődtek, így az építkezés végére a leendő könyvtár kicsinek bizonyult, csak a felnőttrészleg költözhetett, a gyermekkönyvtár maradt a régi épületben.
1985 augusztusában földrengés rázta meg a várost, melynek során a gyermekkönyvtár épülete is használhatatlanná vált, le kellett bontani. Az újjáépítésig a részleg a felnőtt könyvtár hírlapolvasójában szorult össze. 1988-ban adták át az új, tetszetős, többfunkciójú épületet, mely a gyermekkönyvtár számára megfelelő körülményeket biztosította: galériával körbeépített kölcsönzőteremmel, csoportos foglalkozások lebonyolítására alkalmas kisteremmel és raktárral.
2004-ben a Földhivatal megvásárolta az önkormányzattól azokat a helyiségeket, amelyek addig a gyermekkönyvtár rendelkezésére álltak, így új helyet kellett találni. 2004 májusában nyílt meg újra a Siófoki Városi Könyvtár gyermekrészlege a Kálmán Imre sétány 11. szám alatt.
A képeken:
Az 1976-ban átadott épület makettje
A megrongálódott, lebontásra ítélt gyermekrészleg épülete
Az újjáépített gyermekkönyvtár
Gyermekrészleg a Kálmán Imre sétány 11. szám alatt (könyvtárbelső gyerekekkel).
Források:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
Fazekasné Mulesza Olga (Szerk.): Emlékkönyv, Városi Könyvtár, Siófok, 1997
H. B.: Új művelődési központ Siófokon: Balatoni dalosünnep – Szobor- és festménykiállítás = Somogyi Néplap, 1976. június 5.
Kovács Istvánné: Megyénk második városa, Siófok. Útközben, 1969. 1. szám
Pusztai Fruzsina: Könyv, könyvtár, kultúra Siófokon a sajtó tükrében II., SiópArt, 2022/1.szám,
R. I.: Egy álom megvalósul. Somogyi Néplap. XXV. évf. 304. sz. 1968. december 29.
Tóvári Judit: A Balaton-parti városok könyvtárai. A siófoki „modell”. Megjegyzés (Szita, Ferenc). Könyvtáros, 30. évf. 6. sz. 1980. június
Troszt Tibor: Csúszó határidők között. Somogyi Néplap. XXXI. évf., 145. szám, 1975. június 22.
Troszt Tibor: A város új intézménye: A művelődési központ és könyvtár =Tanácstagi Tájékoztató a Siófoki Városi Tanács tagjai részére, 1976. november











