Dr. Iby András 100 éve, 1925. április 15-én született Tarhospusztán, Békés megyében. Édesapja gazdatiszt volt. A hat gyermek közül ő örökölte édesanyja irodalmi érdeklődését.
Gyermekkorában került Somogyba. Kaposváron járt elemibe, nyolc évig pedig a híres Somssich gimnáziumba. A család erdélyi eredetű. Észak-Erdély visszacsatolása után hazaköltöztek, de ő iskoláit saját kívánságára Kaposváron fejezhette be. Tanárai közül nagy hatással volt rá a költő, Takács Gyula. Itt kötött életre szóló barátságot Fodor Andrással, osztálytársa volt Szász Endre is. Gimnazistaként fordított már verseket Goethétől, Schillertől, Heinétől, de Keatstól is.
Érettségi után Pécsen, a Szent Márk kollégium lakójaként kezdett ismerkedni a római joggal. Az egyetemet épp, hogy csak elkezdhette. Közbeszólt a háború, rövid kiképzés után vitték a fiatalokat Németországba. 19 évesen fogságba esett. Átadták őket a franciáknak, így került a Vogézekbe erdőt irtani, majd fagyott lábának köszönhetően egy szerencsés fordulattal a katonakórházba került.
1947-ben iratkozott be a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára magyar és német szakra. Olyan kiváló professzorok előadásait hallgatta az öt év alatt, mint Horváth János, Thuróczi Trostler József és Füst Milán. Itt került kapcsolatba az Új Hold fiatal nemzedékével is. Vargha Balázs, Nemes Nagy Ágnes és Mándy Iván barátságát egy életen át őrizte. Sajnos az Új Hold folyóirat éppen akkor szűnt meg, amikor megjelentették volna egy költeményét.
Ekkortájt közölték vele, hogy középiskolákban nem taníthat. 1956 után tudta meg, hogy a káderlapjára valaki ezt jegyezte föl: „Báró, de tagadja.”
Végül a tabi általános iskolában tanított, majd 1954-ben a tabi gimnázium tanára, később igazgatója is lett. 1959-től nyugdíjazásáig a siófoki Perczel Mór Gimnázium pedagógusa volt.
„Mondom: Siófokon jutottam levegőhöz: itt ugyanis az első perctől kezdve éreztem, hogy számítanak a munkámra, a tudásomra, az ambícióimra. Nem kezeltek másodrendű emberként. Még a versírást is itt kezdtem el újra. Több mint 20 évig irodalmi színpadot vezettem, s ötvenéves koromban — igaz, mások biztatására — a doktori disszertációmat is megírtam Kleist novelláiról.” – nyilatkozta egy vele készült interjúban.
Az iskola mellett a város kulturális életében is meghatározó szerepet játszott. TIT előadásokat tartott, a könyvtárban rendezett író-olvasó találkozóknak nemcsak rendszeres résztvevője, hanem sokszor szervezője is volt.
Írásai, műfordításai, esszéi siófoki kiadványokban, a Somogyi Hírlapban és a Somogyban jelentek meg. Több könyvkritikát is írt.
A tanítás mellett a család is nagyon fontos volt számára. 1988. augusztus 8-án hunyt el Siófokon. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el Szocialista Kultúráért kitüntetés, Tegyünk többet Somogyért kitüntetés, Helikoni Ünnepségek Emlékérem, Művészeti díj a Szakszervezetek Megyei Tanácsától, Siófok városától a Pro Urbe díj.
2021-ben bekerült a települési értéktárba kulturális örökség kategóriában.
Hivatásáról így vallott Zárszámadás című versében:
Poros katedrák hű bakája voltam.
Az életemet végig gyalogoltam,
s most itt állok utamnak véginél.
Fölöttem fakó felhők gyülekeznek,
mindig sűrűbbek, komorabbak lesznek,
ilyenkor már az ember nem remél.
Vezér nem voltam. Közkatonaféle.
Mégis strázsálok már harminckét éve.
Volt egy költő, ki éppen ennyit élt. –
Tanítottam s tanultam emberséget.
Lám, ennyi volt csak. Kerestem a szépet,
s oly messze van még mindig az a cél,
mire feltettem életem. Elérem?
Már nem hiszem, és kételkedve kérdem:
Egy emberélet hát csak ennyit ér?
Epilógus tán e csendes sóhaj.
Krétával írtam életemet, s ó, jaj,
a krétaport elfújja majd a szél
A képeken:
Dr. Iby András, Domokos Mátyás, Karinthy Ferenc (1981. december 9. Városi Könyvtár – Siófok)
A Perczel Mór gimnázium tanári szobája 1985-ben
Iby András és szeretett felesége – Klári néni (Kálmán Imre Kulturális Központ)
Forrás:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
Berlinger Andrásné előterjesztése: Dr. Iby András tanár, költő, író munkásságának elismerése települési értéktárba történő felvételéhez
Kelemen István: Arcok, emlékek 50 év tükrében : A Siófoki Gimnázium 50 éve, 1950-2000. Siófok, 2000
Szapudi András: Somogyi tájak, emberek = Somogyi Néplap 1985. 7.
