A Sió-csatorna Siófok létének szimbóluma. A tóból kiömlő Fuk folyócskát a legrégibb magyar nyelvemlék, az 1055-ben írt Tihanyi Alapítólevél is említi. A kis folyón katonai naszádok jártak, teherhajók szekszárdi vörös bort szállítottak, a folyó vize malmokat hajtott.
A Sió-csatorna elválasztotta az életet a haláltól. Abban az értelemben is, mert egykor a település Veszprémben volt, a temetője pedig Somogyban. Az a mondás járta, hogy a siófoki ember Veszprémben születik, Zalát nézi, és Somogyban temetik el. Az életet választotta el a haláltól úgy is, hogy a háborúk során a frontvonal általában a csatorna mellett merevedett meg, s az átkelésért öldöklő csaták folytak.
Békeidőben szívesen építkeztek a csatorna partjára a település módosabb lakói. A csatorna bal oldalán a Balla-panzió állt, ez csak nyáron fogadott vendégeket. A vízhez lépcső vezetett le, a stégtől pedig kishajók vitték vízi kirándulásra vagy horgászni a vendégeket.
A Sió-csatornával kapcsolatban többször is fölmerült, hogy hasznosítani kellene a város, a turizmus javára, többek között a csatorna például csónakázótóként is hasznosítható, s a partján zenés vendégváró helyeken szórakozhatna a turista. Más ötlet az, hogy a Balatonból kitiltott motorcsónakosok, jetskizők paradicsoma lehetne.
Forrás:
Múltidéző: siófoki érdekességek. BRTK Könyvtár, Siófok, saját nyomtatás, 2013.
