Apró titkok az épületről, az újabb költözésről és a zsúfoltságról:
A könyvtár 1966-ig a Fő u. 65. számú épületben működött. 1961-ben a könyvtárról elkeserítő képet adott a korabeli helyzetjelentés: „A járási könyvtár elhelyezése is korszerűtlen. Közel 20.000 kötet könyv és 65 féle folyóirat tárolására, a gyermek- és felnőtt részleg több, mint 2.100 olvasójának kiszolgálására 150 m2-nyi terület áll rendelkezésre. 1956 óta vagyunk ebben a helyiségben , amely akkor is kicsiny és korszerűtlen volt a 8.860 kötet könyv és az akkori 1.116 olvasó kiszolgálására. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a helyiségek vizesek, a könyvek penészesednek. Ismert dolog, hogy a 7-es számú út korszerűsítése következtében helyiségünk lebontásra kerül. A mai napig sincs megnyugtató megoldás a Járási Könyvtár elhelyezésére.”
1967. januárjában hosszú huzavona után a könyvtár a Kálmán Imre sétány 4. szám alá, az egykori Korona Szálló, később MAORT székház épületébe költözött. A szép, tágas, kellemes körülmények között az olvasók száma is ugrásszerűen megnőtt. Az öröm nem tartott sajnos sokáig. Zsilvölgyi Józsefnek a könyvtár történetét és helyzetét elemző szakdolgozata 1967-ben már ismét lehangoló állapotokat mutat be: „a könyvtár máris kicsi, ha a helyiség problémát nem tudják megoldani: […] két év múlva olyan könyvtárunk lesz, amely nem fog tudni könyveket vásárolni, mert nem lesz tárolási lehetősége.”
A leleményes könyvtárosok persze minden elképzelhető „egérlyukban” tárolták a könyveket az újabb költözés időpontjáig. A munkatársak növekvő könyvhegyek mellett végezték munkájukat. A csöppnyi gyermekrészleg csak a felnőttrészlegen át volt megközelíthető, így alkalmatlanná vált az egymást követő csoportos foglalkozások megtartására és egyidejűleg a kölcsönző, valamint olvasótermi funkció betöltésére.
Siófokot 1968. december 31-én várossá avatták. Az esemény emlékére készült kiadványban már megjelent a tervezett művelődési ház és könyvtár épülete. Az újabb költözésre azonban 1976-ig várni kellett.
Apró titok arról, mit is volt tilos az olvasóknak:
Az összegyűjtött „tiltólistán” ma is érvényes szabályokra hívták fel a figyelmet.
Tilos
a könyvet másnak kölcsönadni,
a könyv lapját behajtani,
a könyvet bepiszkítani,
a könyvet határidőn túl visszatartani,
a könyvre véleményt és egyéb szöveget bejegyezni.
Apró titkok a könyvtári kiadványról:
A Járási Könyvtár 1960-ban (hasonlóan a megye több járásához) megindította Balatoni Könyvtárak Siófok címmel megjelenő kiadványát, mellyel a községi könyvtár megnövekedett feladatainak végrehajtásához kívánt segítséget adni. Beszámoltak a könyvtárak eredményeiről, bemutatták a járás könyvtárügyét, annak számszerű adatait. A lap a szakmai témák mellett teret adott a humornak, egy-egy fejtörőnek. Ma már a könyvtártörténet fontos forrása, amiből képet kaphatunk a korabeli könyvtári viszonyokról. A borítókat kezdetben kézzel rajzolták, a kiadványt házilag sokszorosították, majd a megyei könyvtárban nyomtatták ki.
Könyvtári humor az 1960-as évekből (megjelent a Balatoni Könyvtárak Siófok c. tájékoztatóban):
„Mondja, Kedves könyvtáros elvtárs, miért vett öt példányt a Shakespeare összes műveiből, művenként 245 Ft-os áron?
Ja, kérem, hogy elrettentő példát mutassak a rossz könyvbeszerzésre.
Ottó bácsi már egy éve könyvtáros, de havi forgalma még nem haladta meg a 10 kötetet. Egyik kiszállás alkalmával az instruktor megkérdezi tőle:
Ottó bácsi, mi az oka annak, hogy maga csak ilyen keveset kölcsönöz?
Az nagyon egyszerű – szól a felelet. Én az állományvédelemre is gondolok. Ha nem adom ki a könyveket, akkor nem vesznek el. /Nem követendő példa!/
Voltaire-től egy eszmecsere alkalmával, mikor esztétikai problémákat vitattak, megkérdezték, mi a különbség a jó és a szép között.
A jónak bizonyításra van szüksége, a szép egyáltalán nem ragaszkodik az effélékhez, – hangzott a szellemes válasz.
Még a tanácsi kezelésbe-adás megkezdése előtt történt, hogy beszélgettünk az egyik tanácselnökkel:
Nagyon keveset olvasnak a községben Elnök elvtárs – mondja a Járási Könyvtár küldötte. – Ezt nemcsak a statisztikából, de a könyvek jó állapotáról is meg lehet állapítani.
Ha mindenki annyit olvas, mint én; nem is kell mostanában őket köttetni – büszkélkedett a kérdezett. /Nem volt tagja a könyvtárnak. Ma már nem is tanácselnök./
Mark Twain amerikai humorista egy alkalommal zsúfolt villamosra szállt fel. Ülőhelye nem volt, így kénytelen volt egy függő fogantyúba kapaszkodni. Azonban egy erős kanyarulatnál a fogantyú elszakadt, és Mark Twain egy hölgy ölébe esett.
Asszonyom – szólt a humorista, – bár hetvenkét éves vagyok, ez az első eset, amikor a villamostársaság nekem kedvezményt nyújtott.”
A kiadványban irodalmi fejtörőt is találunk (a korszakra jellemző kérdésekkel), de egyik számában megjelent Garai István Házi könyvtár című költeménye is (a képek között mindegyik megtekinthető).
A fotókon:
Könyvtári mindennapok
Balatoni könyvtárak Siófok c. kiadvány kézzel rajzolt, majd nyomtatott borítói
A kiadványban megjelent irodalmi fejtörő, vers
Könyvtári „tiltólista”
Az egykori Korona Szálló, később MAORT székház épülete, ahova a könyvtár 1967-ben költözött (Kálmán Imre sétány 4.)
Makett (Várossá avatási album)
Források:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
Fazekasné Mulesza Olga (Szerk.): Emlékkönyv, Városi Könyvtár, Siófok, 1997
Iby András: Siófok. Albumunk Siófok várossá avatásának emlékére készült 1968-ban. Siófok. Városi Tcs., 1968
Pusztai Fruzsina: Könyv, könyvtár, kultúra Siófokon a sajtó tükrében II., SiópArt, 2022/1.szám, 46-63.








