Siófok a fürdőtelep kiépítése után jelentős fejlődésnek indult. Nemcsak az idegenforgalommal kapcsolatos létesítmények fejlődtek, a hely vonzotta a kereskedőket és mesterembereket is. Szükség is volt erre, hisz a település néhány évtized alatt a Balaton legkedveltebb és gyorsan megközelíthető üdülőhelyévé vált.
A helyi lakosság, a vendéglátás, az éttermek húsellátását a helyi hentesek és mészárosok biztosították. A mesterség űzői száz évvel ezelőtt a település tekintélyes polgárai közé tartoztak. A hentesmesterek saját üzletet vezettek, állatot vásároltak, kapcsolatot tartottak a vásárokkal és vágóhidakkal, feldolgozták a húst, és sok esetben maguk készítették a kolbászokat, sonkákat, hurkákat és egyéb hentesárukat. A szakma egyszerre volt fizikai munka, kereskedelem és élelmiszer-feldolgozás. A sikeresebb mesterek pedig idővel komoly gazdasági szereplőkké válhattak.
A korabeli címtárakat böngészve Siófokon is több nevet találunk a mesterség képviselői között.
Most két, siófoki hentes- és mészárosmester, valamint családjuk fotóit tesszük most közzé, akiknek sorsa a későbbiekben összefonódott. Nevük sokaknak még most is ismerősen csenghet.
A fényképeket Soós Ferencnétől kaptuk, ezúton is köszönjük!
A képeken:
Jelinek László és felesége, az üzlet, a hentessegédek
Urbanovits Gyula és felesége Riba Mária, fiúk Gyuszika, a Dózsa György utcai üzlet előtt a segédekkel
A Jelinek és az Urbanovits család közös sírja
Forrás:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
„Nem kell tíz év, és eltűnhet a szakma” – hová lett a valaha tekintélyes hentesmesterség?. https://hvg.hu/360/20260915_amikor-a-hentesmester-meg-tekintelyes-polgar-volt (hozzáférés: 2026. 09. 23.)
