150 éve alakult meg a Siófoki Dalegylet, amely hazánk egyik legrégebbi, folyamatosan működő dalárdája. A Veszprém megyei hivatalos heti közlöny számolt be 1876. június 18-i híradásában, hogy Siófokon az egyházi énekkar mellé Magyar János plébános és országgyűlési képviselő vezetésével egy világi dalkör is szerveződött. A dalegylet első elnöke maga a plébános lett.
„A Siófokon tisztelendő Magyar János úr eszméje folytán létesült dalárda egylet folyó hó 4-én tartotta alakulási gyűlését, mely alkalommal Magyar János úr szép beszédet tartott; örömét fejezve ki azon, hogy az, amit ő már oly régóta dédelgetett magában, végre létesült, továbbá nem mulasztá el a daláregylet előnyös voltát kiemelni mind hazánk haladására, mind közvetlen az egyes tagok szellemi mívelődésére nézve; nemkülönben nem hagyá figyelmen kívül a tagokat lelkes szavakkal buzdítani.”
A Dalkör tagjai elsősorban helyi iparosok, kereskedők, földművesek, feddhetetlen fiatalok voltak. A szépen fejlődő Dalegylet életében komoly törést jelentett az első világháború. Az Egylet tagjainak nagy része karnagyostul bevonult. Csak 1920-ban találkoztak újra az életben maradt dalosok.
A háborús évek után, 1920-ban a Dalkör folytatta munkáját. 1922-ben már jelentős nyilvános fellépésre is sor került Siófokon, a háborús áldozatok emlékművének felavatásán. Schwel János vízmester, Dayka Balázs ny. színész, Huszár Gusztáv balatonkiliti református tanító, majd Szilágyi József folyammérnök után vérbeli zenész, dr. Sallér Aladár községi orvos, zongoraművész vállalta a karnagyi tisztséget.
Dr. Sallér Aladár nevéhez fűződik a „Dalra vidáman, daltársaim” kezdetű Balatoni Jelige megkomponálása, amelynek szövegét Bognár György írta. A jeligét február 19-én a hajósok ünnepi estjén mutatták be:
„Dalra vidáman daltársaim
Ringó Balatonnak tündértájain
Zengjen az ének, hogy olyan kincs,
Mint a magyar tenger földön párja nincs.”
A férfi Dalkör 1931-ben már saját, országos dalversenyt szervezett három kategóriában: nehéz és könnyű műdallal, illetve népdallal való versengésben lehetett elnyerni az örökös vándordíjakat: az ezüst és a bronz vitorlást, valamint a bronzcsónakban evező halászlegényt. A díjak akkori értéke 4.000,- pengő volt (40 tehén, vagy egy családi ház ára)! A Dalosverseny ettől kezdődően kétévente visszatérő rendezvénye volt a Dalkörnek.
1934-ben, a pünkösdi Dalosünnepen 28 dalárda 2000 dalossal vett részt. A következő Siófoki Dalos Találkozót 1940. június 1-én és 2-án rendezték meg, ezúttal 24 kórus részvételével. Az 1943-as „csonka” dalos ünnepre már csak 7 kórus érkezett.
1944-től 1948-ig Helényi Gyula, a székesfehérvári 3. honvédgyalogezred zenekarának karnagya lett a Siófoki Dalkör vezető karmestere, kinek munkáját az 1948 évi tisztújító közgyűlésén köszönték meg. Majd Daday Kálmán vállalta a karnagyi tisztséget és vezette a Dalkört egészen 1959-ig.
Az 1947-es Balatoni Vándordíjas Dalosversenyen „Hat helyen, hat helységben” voltak a selejtezők: A gazdakörben, a Mauer vendéglőben, a Hozbor vendéglőben, az újhelyi Korona vendéglőben, a nyári kaszinóban és a városi mozi nagytermében.
1948-ban új korszak kezdődött Magyarországon. A dalosversenyek is megszűntek. A Siófoki Férfi Dalkör még néhány évig kitartott az alapítólevélben meghatározott céljai mellett, de az új politikai rendszer még helyiséget sem biztosított a próbák számára.
Az új lendületet az jelentette, hogy 1953-ban a Siófoki Építőipari KTSZ, Pomucz János elnökkel az élen átvette a Dalkör támogatását.
1959-ben egy magasan képzett, lokálpatrióta karnagy, Tímár Imre került a Dalkör élére. Tímár Imre nagy szorgalommal kezdett munkához. Heti háromszori próbával, és Daday Kálmán szakmai segítségével egy év elteltével a kórus ismét régi fényében tündökölt. A sikerek nem is maradtak el. Egymást követték a magas szakmai elismerések: Ezüstkoszorú diplomával, Aranykoszorú (1972), Aranykoszorú diplomával (1974). Rendszeresen szerepelnek városi, megyei rendezvényeken. Művészi teljesítményükért elismerő plakettet kaptak, 1975-ben elnyerték a „Kiváló Együttes” címet.
1994-ben új karnagyot sikerült találni Német Gábor énektanár személyében. Ebben az időszakban számos dalos találkozó és ünnepi koncert valósult meg a Dalkör szervezésében és részvételével, melyek közül különösen emlékezetesek voltak a Balatoni Városok Dalos Találkozói, valamint a Férfikari Vándordíjas Dalosversenyek. A Siófoki Férfi Dalkör 2001-ben elnyerte a Fesztiválkórus minősítést. Német Gábor a Zeneiskola igazgatójává történt kinevezésekor lemondott, így került a Dalkör élére új karnagyként Lovrek Károly. Vezetésével a férfikar repertoárja kibővült, a Dalkör számos hazai és külföldi meghívásnak tett eleget.
2011. április 19-én került sor a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny megrendezésére a Művészetek Palotájában. Ezen az igen rangos versenyen és fesztiválon a Férfi Dalkör teljesítményét a nemzetközi zsűri „Ezüst diplomával” ismerte el.
2013. október 18-án – egészen különleges elismerésként – a Siófoki Férfi Dalkör elnyerte Somogy megye Príma Primissima díját.
2015-ben a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen a Férfi Dalkör ismételten elnyerte az Ezüst-diploma kitüntetést.
2016-ban a 140. évfordulóról a Siófoki Férfi Dalkör dalostalálkozókkal, ünnepi koncertekkel, jubileumi kiadványokkal, és fellépések sorozatával emlékezett meg.
2017-ben a Somogy Megyei Közgyűlés a Siófoki Férfi Dalkört az épített és a természetes környezeti, kulturális értékek, illetve különleges teljesítmények elismeréséül „Örökségünk Somogyország Kincse” címben részesítette.
A képeken:
Fotók a Dalkör életéből az 1920-as évektől napjainkig, valamint néhány relikvia.
Források:
Fónai Imre: „Szálljon a dal, mint hófehér sirály” = Somogyi Hírlap, 2016. június 4.
Pintér Károly, Milán Endre: Dalosünnepek Siófokon – 140 éves a Siófoki Férfi Dalkör = ZeneSzó, 2016. 6.
Pintér Károly, Pintér László József, Varga László munkáját … bővítette Bognár Zoltán: A Siófoki Férfi Dalkör 150 éves története. Siófok. Magánkiad. 2026
Rangos elismerésben részesült a Siófoki Férfi Dalkör = Siófoki Hírek, 2017. június
