A Somogyi Néplap 1964-es cikkével idézzük fel a bolt korabeli miliőjét.
„Üzlet a Fő utcán
– Hogyan lesz egy üzlet kiváló bolt?
– Becsületesen kell dolgozni . . .
– Ilyen egyszerű a recept? – Igen. Mert a becsületesség a kereskedő legfontosabb tulajdonsága. Gutscher Ferenc, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat siófoki vegyesruházati- és lakástextilboltjának vezetője mondja ezt. És neki hinni lehet. Hatvanegy éves, ezerkilencszáztizenöt óta dolgozik a szakmában, s amikor a vállalat a nyugdíjképes dolgozókat értesítette, hogy kérhetik nyugdíjaztatásukat, neki nem szóltak. Mert szükség volt és van is rá.
– Üdvözlöm, Tóth néni, a viszontlátásra… – köszön oda egy fejkendős falusi asszonynak, miközben beszélgetünk. Alig lehetett kicsalni a pult mögül, csak ott érzi jól magát.
– Ennyire ismeri a vevőket?
– Higgye el nekem, nagyon jó, ha az ember a vevők többségét nevén nevezheti. Nálunk a vásárlóknak csaknem száz százaléka Mariska néni, Kovács néni, Józsi bácsi vagy Feri bácsi…
– Ez is föltétele volt a munkaversenynek? – Közvetve. A forgalomban érezhető. A Mariska nénik és Józsi bácsik ugyanis vissza-visszatérnek. Vásárolnak. Ezért sikerült tervünket 104,6 százalékra teljesíteni tavaly. És ez már verseny. Ajtó nyílik, ajtó csukódik. Hányszor egy nap? Nagyon sokszor. Havonta kilencszázezer forint a forgalom. Mindenütt rend és tisztaság. Csak egy a szépséghiba: a berendezés. Ósdi, elavult. De mégis a pult mögötti emberek a legfontosabbak. Tízen vannak. Jól összetartó kis kollektíva. Kevés a fizetésük? Igen. Érzik, tudják azonban azt is, hogy sor kerül majd rájuk.
– Milyenek a vevők?
– Változatosak. Jók is, házsártosak is. Furcsa dolog: nagyon sokan egyoldalú udvariasságot követelnek a boltosoktól. Ők kiabálhatnak, följelentéssel fenyegetőzhetnek. Az eladó viszont legyen türelmes. Megfeledkeznek arról, hogy ő is ember.
– És a fejlődést, a változást hogyan tudják lemérni?
– Némelyik embernek szekrényt kell vennie, hogy ruháit elrakhassa…
Az eladók kék köpenyes hadából kifehérlik egy idős bácsi. Fehér a köpenye és a haja is. Hetvenhat éves. Inger Lajosnak hívják. Nyugdíjas, de négyórázni még bejár. Mindenki tanulhat tőle.
– Tanulnak az emberek?
– Pataki Géza most érettségizik a közgazdasági technikumban. Tölgyesi Anna boltvezetői tanfolyamra jár, és a német nyelvvel is birkózik. A többiek most nem tanulnak. De csak iskolában nem… Van ugyanis egy jó szokása a gárdának. Szeretik az újat, a szépet. Akinek valami új divatlap akad a kezébe, behozza, hogy mindenki megnézze. Megmutatják a vevőknek, a jó ismerősöknek is az újdonságokat. És közvéleményt csinálnak a szép és a jó mellett; szorítják ezzel az ipart is, hogy gyártsa az újságban bemutatott holmikat, meg igényességre nevelik az embereket. Ez már nem versenyföltétel. Ez m ár a plusz.
– Kérem, miben állhatok még rendelkezésére? Mennék vissza a pult mögé – mondja Gutscher bácsi egyáltalán nem sértő szándékkal. Kívülről senki sem mondaná meg, hogy kitüntetett bolt ez a siófoki. Hiszen csak azt teszik, ami mindenkinek a kötelessége. Becsületesen dolgoznak.”
(Polesz György)
A képeken:
Gutscher Ferenc, Molnár Gyula és a bolt dolgozói, valamint korabeli újságcikkek.
A fotókat köszönjük Molnár Gyulánénak!
Forrás:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény
D. Z.: Negyvenhat év a pult mögött. Somogyi Néplap, 1960. február 03.
Polesz György: Üzlet a Fő utcán. Somogyi Néplap, 1964. március 26.
