Kétszáz éve született Jókai Mór, a magyar romantikus próza legnagyobb alkotója. A 2025-ös évet az író születésének 200. évfordulója alkalmából emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés. Jókai írói életműve a mai napig a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, regényíróként is máig megőrizte jelentőségét a nemzeti irodalomban. Emellett Jókai Mór volt az első, modern értelemben vett hivatásos prózaírónk, aki írói és szerkesztői munkásságából élt, közéleti szerepeit is íróként viselte. A maga korában műveit számos nyelvre lefordították, és világszerte elismeréssel fogadták, nagyra értékelték.
A nagy mesemondóra emlékezünk most, felidézve Jókai Mór és Siófok kapcsolatát.
Jókai Mórt sok szál fűzte a Balatonhoz. 1857-ben, 32 éves korában járt először Balatonfüreden: országúton, postakocsival érkezett Pestről. A természeti környezet, a gyógyhatású „savanyúvíz” hozta a Balaton mellé. Nagyon megszerette Füredet, s a tó környékét, s egyre gyakrabban látogatta.
Attól kezdve, hogy 1863-ban megépült a Déli Vasút, Siófok lett a balatonfüredi vendégforgalom haszonélvezője, a Kisfaludy gőzhajó már Siófokon kötött ki, s ezzel Siófok lett a „füredi savanyúvízi paradicsom” előkapuja. Ezzel együtt változás következett be az utazási szokásokban is: a Déli pályaudvarról először jellemzően Siófokra mentek az utasok vonattal, s innen hajóval mentek át Füredre.
Valószínű az is, hogy Jókai jól ismerhette a siófoki vízpart előnyeit is (Budához való közelségét, a déli part hullámverésének jótékony hatását stb.). Gondolhatjuk ezt, mert Jókainak voltak ismerősei a környékről, akikkel a Collegio Papaiensi padjait együtt koptatták több tanévben is, osztálytársak voltak.
1863-ban megindult Jókai lapja, A Hon, mely a későbbiekben közöl cikkeket a Balatonról is, a balatoni fürdőéletről. Ebből az évből van először feljegyzés arról, hogy Jókai Mór Siófokra érkezett. Nagy örömmel fogadták a Déli pályaudvarról befutó gőzöst, s rajta az ország ünnepelt íróját. Jókai innen a Kisfaludyval tervezte Füredre történő utazását, csakhogy ez az út nem volt zökkenőmentes. Jókai csónakja felborult a nyílt vízen és ő a vízbe esett. Ekkor a kikötő vízmélysége még nem volt elégséges a Kisfaludy fogadására, a hajó kénytelen volt kint, a mély vízen horgonyozni. Az utasokat kötélen vont csónakon szállították a móló végéig, és onnét úgy eveztek a hajóhoz.
Jókai számtalanszor utazott a Kisfaludyval és A rémhalász romantikus történetét is a Kisfaludy egyik matrózától hallotta Siófokról Füredre tartván. A kellemetlenségek nem vették el kedvét a várostól, innentől többször is megszállt Siófokon, ha a Füredre való tovább utazása a szeles, viharos idő miatt nem volt lehetséges. Ilyen alkalmakkor néha napokig Siófokon vesztegeltek a Füredre indulók.
Amikor Jókai Füredre utazott, Siófokon szinte minden alkalommal betért a Vendégfogadóba is. Jókai imádta a bográcsos ételeket. Legkedveltebb étele volt „a füstölt malacköröm babba főzve”. Nem volt benne sem zöldség, sem kolbászkarikák, sem csülökdarabkák és csipkedett sem, mint ahogyan ma készítik a Jókai bablevest.
A Balaton mellett tartózkodó írók, újságírók, lapszerkesztők, így Jókai is, úgynevezett fürdőlevelekben tájékoztatták az országos lapokat, a nagyközönséget a fürdőhelyek eseményeiről, történéseiről. Siófok is rendszeresen szerepelt a Vasárnapi Újság, a Pesti napló, a Hon, a Somogy című újságok oldalain. Roboz Istvánnal, a kaposvári lapszerkesztővel ápolt barátsága révén jutott el a korabeli Somogy megyébe, s gyakran küldött számára írásokat Somogy című hetilapjába. A lap olvasói rendszeresen kaptak tájékoztatást Siófokról.
Jókai siófoki kedvelt tartózkodási helyét (a mai Jókai villát) Braun Dávid építtette 1897-ben, majd Dr. Fekete Vilmos temesvári ügyvéd, Jókai barátja vásárolta meg. Hosszú időt sosem töltött a villában, de hűséges, visszatérő vendég volt. A feljegyzések szerint több egykori pápai diáktársát, valamin Roboz István újságírót, és Zichy Mihályt is innen indulva látogatta meg. 1880-ban Madáchot is Siófokról indulva látogatta meg, a rendkívül kellemetlen utazásról be is számolt A Hon hasábjain (A Hon, 1880. szeptember 21.).
Jókai, aki ügyesen rajzolt és festett, és a Balatonról szóló írásait gyakorta saját illusztrációival kísérte, második feleségéről e ház falai között készített 1903-ban, június 14-i keltezéssel egy portrét Az én édes Bellám címmel, kibontott hajjal ábrázolva Bellát.
Több korabeli lap is megemlít 1902 júliusában egy siófoki érdekességet, mely szerint Jókainé itt állt volna színpadon. „A siófoki fürdőévad szürke unalmasságába Kunhegyi igazgató színtársulata igyekszik egy kis változatosságot belevarázsolni és nem minden igyekezet nélkül. … A rozoga kis faalkotmány t. i., melyben az előadások folynak, a Karpelesz-vendéglő udvarán áll s repedezett bordáin és félig nyitott tetőzetén keresztül a siófoki fürdőélet legkedélyesebb megnyilatkozásai szűrődnek be előadás közben a nézőterére. […] Érdekes és kedves epizódot köszönhettünk a napokban (az előadásnak). A színházban az Asszonyok a kaszárnyában cimü bohózatot adták, mikor a második felvonás közepe táján egy derekas kis vihar tört ki és bömbölt be a nézőtérre. […]Végre is félbe kellett szakítani az előadást. […] Ezzel leeresztették a függönyt, a közönséget pedig kedélyesen kezdte paskolni a tetőzet repedésein beomló eső. A közönség soraiban, egy páholyban, volt költőkirályunk ifjú felesége, Jókai Mórné is, (aki zárjel közt megjegyezve az általános érdeklődés középpontja most Siófokon) s csupa véletlenségből éppen az ő páholyába zuhogott bele az eső a legjobban.” A színpadon volt védve legjobban az eső elől, így ott foglalt helyet egy pamlagon. A színészek kérlelték, hogy szavaljon nekik, de Jókainét nem tudták rábírni. A vihar elmúlt: a közönség és Jókainé is, újra elfoglalta helyét a nézőtéren. s ezzel a nyári évadnak bizonyára legmozgalmasabb szinházi estje ért véget.
A fenti hír is mutatja, hogy Jókainé személye kiemelten érdekelte a korabeli újságírókat, s az olvasókat.
Jókai 1903-ban élete utolsó nyarát tehát a – később róla elnevezett – villában töltötte Nagy Bellával, és annak húgával (Grosz Ilonával), valamint édesanyjukkal. Az itt töltött időről Augustine Robert francia társalkodónő (1903. májustól szeptemberig szolgált Jókaiéknál) beszélt Fényes Lászlónak. A társalkodónő szerint a megérkezést követően valamiféle „scéna” támadt Bella és Jókai között az utcán, s azután Jókai egy szobába bezárva töltötte az időt másfél hónapig Siófokon. Egy vendéglőben pedig felöltő nélkül kellett ülnie éjfélig a teraszon, mert Nagy Bella nem engedte meg neki, hogy abban „trotliskodjon”. A siófoki emberek a társalkodónő tanúsága szerint is felfigyeltek az íróval való rossz bánásmódra. A postatisztben például kétségek merültek fel arra vonatkozóan, hogy valóban Jókai vette-e át a pénzt, amit utaltak neki, mivel az utalványt gyanúsan írta alá (Grosz Ilona és Augustine mentek el a postára, Jókai pénzküldeményeit Grosz Ilonka vette át, ő írta alá Jókai nevében, ezúttal is így történt, s a postatiszt gyanút fogott, de a pénzt kiadta).
Fényes László dr. Zalai Sámuel feltehetően nem éppen halvérű siófoki orvos nyilvános elbeszélését is közli: „A Jókaiék villájában voltam egyszer és a nagy poéta rosszullétről panaszkodott. Mielőtt megvizsgálhattam volna, reá kiáltott a felesége: »Vén szamár, mit fecsegsz itt összevissza. Menj inkább dolgozni.« Megvallom, mondta Zalai, egy pillanatra ökölbe szorult a kezem, de aztán nem akarva skandalumot, mert Jókai ugyis kiment, meghajtva magam, távoztam.”
Márkus József író is visszaemlékezett egy idekívánkozó kellemetlen siófoki eseményre (Fényes kizárólag kellemetlen eseményekről számol be): „(….) a fürdőház közelében álltam Jókainéval és édes anyjával. Mint többször, a mesterről volt szó és ezuttal is kérleltem Jókainét, hogy hivatásának magaslatára emelkedve, bánjék jól a nagy költővel, mire Jókainé ámulatomra, megokolás nélkül, a következő szavakat mondta: »Jókai egy alávaló gazember.« (…) Már Siófokon való tartózkodásom alatt tudomására hoztam ezt egy éppen ott időző kiváló poétánknak s mikor visszatértem Budapestre, több irótársammal tudattam”.
Elképzelhető, hogy nem pusztán légből kapottak a Bellát ért vádak. Valószínű, hogy a Jókaival a Bajza utcában egy fedél alatt élő Feszty házaspárnak az író egzisztenciáját veszélyeztető pazarló életmódja és támaszra váró idősödő emberrel szemben tanúsított közömbös magatartása is közrejátszott abban, hogy Jókai menekülni igyekezett ebből a környezetből. Lehet igaza Fényes Lászlónak (aki egyébként, minden létező rágalmat összeszedett és megjelentetett Bella ellen), amikor ezt írja: „Váljon Jókai Mór nagyságának, emléke nemességének árt-e az, hogy megírják róla: nem boldog volt, csak kereste a boldogságot és szenvedett?”.
Az író életrajzát taglaló írásokban utalások vannak arra, hogy Jókai hozzátartozói és barátai nem rajongtak az új feleségért, sőt nem szerették. Talán a „nagy vagyon átka” ülte meg történetüket. Jókai minden vagyonát Bellára hagyta, ennek ellenére a hagyatékért még a ’20-as években is pereskedtek. Ezeket a pereket végül Nagy Bella nyerte meg.
A röpiratozás egyik képviselője, aki a Jókai-titkot kívánta felfedni, egy Biharból elszármazott zsurnaliszta, Fényes László aki az író halálának évében, 1904-ben. Jókai Mór utolsó évei (Tanu-vallomások) címmel Budapesten jelentette meg ominózus kiadványát. Fényest a harmincoldalas röpirata tette ismertté, melyet a Jókai Mór környezetében élők tanúvallomásaiból állított össze. Fényesnek „a sajtólovagok által nemzeti özvegynek kikiáltott” Jókai-örökös Nagy Bella ellen indított támadása, a látszólagos feltárás, tulajdonképpen vádzuhatag az örökös ellen. A Nagy Bellát elmarasztaló vádak minden bizonnyal megrendelésre íródtak, a hangulatkeltés hátterében feltűnik Feszty Árpádné Jókai Róza alakja is, de Jókai magánéletének utolsó fejezetét továbbra is homály fedi.
Az utolsó rajzot Jókai Mórról Faragó József festőművész készítette Siófokon.
Jókai Mór és Nagy Bella 1904 nyarán már nem térhetett vissza Siófokra, az író 1904, május 5-én elhunyt.
Jókai halála után Dr. Fekete Vilmos állíttatott az országban elsőnek, 1905 nyarán emléktáblát a „nagy mesemondónak”. A tábla eredetileg a torony alatti loggiás szoba mellett állt, csak később helyezték jelenlegi helyére.
Az emléktábla mellett Jókai Mórról már a halálát követő évben megemlékeztek a településen, melyről a Balatonvidék 1905. augusztus 6-i (32.) száma tudósított: „Balatoni ünnepély. Jókai Mór siófoki tartózkodásának megörökítését célzó emlék javára a napokban Siófokon a fürdőtelepen balatoni ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély színhelyére vezető utak lampionokkal gazdagon voltak díszítve. A lampionokkal a szél játszadozott, ide oda verdeste őket, ugy hogy azokat világításra használni – ha ez céloztatott volna is – lehetetlen volt. A Balatonpart a telep egész hosszában deszkafallal volt elkerítve. A kerítésen tul, az erősen hullámzó Balaton tetején játszott a székesfehérvári honvéd zenekar; a zenekartól nem messze volt a színpad felállítva, ahova csónakoson szállították a közreműködőket. Időről-időre szépen díszített csónakok vonták magukra a figyelmet. A színpad a közönség és a közreműködők nem kis bosszúságára nagyon rosszul volt világítva: ehhez járult, hogy a nagy szélben az ének csak nehezen volt hallható. Ez okozta azt, hogy leginkább a táncprodukciók nyújtottak teljes egészet. […] Károlyi Leona kupiét, Pap János bordalt énekelte igen hatásosan. Latabár, mint bűvész és imitátor szórakoztatta a közönséget, mely rendkívül nagy számban vett részt az ünnepélyen. A közreműködő hölgyeket virágzáporral jutalmazták.”
A nagy mesemondó emléktáblája ma is látható a róla elnevezett villán. Siófok legnagyobb és legpatinásabb parkja pedig az 1990-es évek elejétől Jókai Mór nevét viseli.
A képeken a Jókai villa, Nagy Bella és Jókai Mór, a Faragó József festőművész készítette utolsó rajz Jókai Mórról és az emléktábla.
Forrás:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény;
Balatoni ünnepély. Balatonvidék 1905. augusztus 6.;
Farkas László: A Jókai-titok. Várad. 16. évfolyam 16. sz. 2017.;
Fényes László: Jókai Mór utolsó évei : tanu-vallomások (Budapest, 1904);
Jókai-emléktábla Siófokon. Vasárnapi Újság, 1905. 26. szám;
Jókainé a színpadon. Magyar Nemzet, 1902. július 30.;
Matyikó Sebestyén József: Jókai Mór és Siófok. Siófoki Hírek, 2000. február;
Szabó Katalin: Siófoki Jókai emlékhelyek építésének történeti áttekintése (tanulmány);
Nagy Bella portréja (PIM).
