1944–45 fordulóján négy hónapig tartott a háború a településen. A németek a Sió-csatornát felhasználva igyekeztek visszatartani a szovjet hadsereget.
A siófokiak számára különösen emlékezetes nap volt 1944. december 3. A harc a tetőfokán állt, amikor beérkeztek Ságvár és Endréd irányából a 80. szovjet gárdahadosztály osztagai és rohamlövegei. A németek visszavonultak a hídfőből és a Sió siófoki partján foglaltak állást, felrobbantva mind a két siófoki hidat, a közútit és a vasútit is. December 4-én a „Huppert”-csoport kiürítette Siófokot, és bevonultak a szovjet csapatok. December 10-e táján Siófok polgári lakosságát kitelepítették Kilitibe, Ságvárra és Törekibe a várható további hadműveletek miatt.
1945. január 18-án hajnalban a német csapatok elérték a Mezőkomárom-Siómaros-Balatonszadi-Siófok vonalat, indult a Konrád III. felmentési hadművelet. (A német és magyar műszaki egységek már 1944 októberében megkezdték a Balaton délkeleti csücskétől a Székesfehérvár, Velencei-tó irányába a tankcsapdák és tüzérségi állások kiépítését.) Fontos terület volt ez a németeknek. Kérték Hitlert a terület feladására, de hiába. A szovjet haderő ekkorra már átjutott az utolsó természetes akadályon, a Dunán. A német határig egyetlen akadály a Dunántúl (a Velencei-tó és a Balaton) volt. A Dunától a Dráváig itt lehetett kiépíteni egy olyan erődvonalat, amely megállította volna a szovjet hadsereget. Meg kellett védeni a zalai olajmezőket is, a németek utolsó olajlelőhelyét. Lázas sietséggel készült az erődvonal (Margit-vonal), hogy aztán jó három hónapon át, Siófok határában, feltartóztassa a szovjeteket.
Balatonszabadi, Siófok térségéből januárban a harmadik német páncélos hadosztály és a lovasság verte ki a szovjet csapatokat. Bikov, a szovjet páncéltörő egység parancsnoka, így örökítette ezt meg: „A hó estefelé esni kezdett, a kiégett harckocsik füstölögtek, kocsik, döglött lovak hevertek szanaszét. A német harckocsik áttörték a védelmi vonalunkat. A szétszórt alakulatok elindultak kelet felé. Keserű, fájó volt annyi siker után megérni a szétzúzás szerencsétlenségét.”
A német és magyar katonákat ujjongva fogadták a helyi lakosok, de a magyarok azért figyelmeztették őket: ne nagyon örüljenek, visszajönnek az oroszok… Fehérvárról egyúttal Siófokra érkezett a nyilasok úgynevezett számonkérő hivatala is. A szovjet megszállást követően néhány baloldali érzelmű egyén itt is a kommunista és szociáldemokrata párt megalakításába fogott, őket kapták el először: Bozzy Pált, aki a 19-es vasasezred parancsnoka volt, és Váradi Adolfot, aki zsidó származása ellenére első világháborús vitézi érdemeire való tekintettel megúszta a deportálást. Kivégezték őket és még három másik személyt.
Íratlan „szabály” volt a három nap szabad rablás is, akár a szovjet, akár a német csapatok foglaltak el egy települést; az itt élő visszaemlékezők szerint Siófok hét alkalommal cserélt „gazdát” a háború során.
A német csapatok előretolt dél-balatoni hídfője 1945. március 8-án felszámolásra került. Március derekán az utolsó német ellentámadás szétverése után térhetett vissza a lakosság.
Az állóháború hatalmas károkat okozott a községben. Az elnéptelenedett község katonai székhely lett. A háború előtti ezernél több szállodai szobából egy sem maradt ép, annyit hamar rendbe hoztak, hogy a távozás előtt álló szovjet katonák megpihenjenek és szórakozzanak egy kicsit.
A harcokról bővebben olvashatunk A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986) c. kötetben Veress D. Csabától: Harcok a Balaton védelmi vonalban címmel,
https://epa.oszk.hu/…/00018/pdf/vmm_18_1986_26_veress.pdf
A képeken:
II. világháborús emlékmű (Kiss Sándor – Vadász György, Millennium park, 1994);
Kele utcai temető II. világháborús emlék;
Kele utcai temetőben álló vaskereszt, amit a II. világháborúban elhunyt katonák emlékére állítottak (40 éven keresztül nem lehetett koszorút tenni erre az emlékműre.);
Szalay doktor felesége a szanatóriumhoz közeli fahídnál. A németek 1944. decemberében fölrobbantották a Sió-hidat, azzal együtt dőlt romba a szanatórium épülete is.
Ukrán Front (térkép),
https://mek.oszk.hu/05000/05069/html/index.htm;
Német támadás a Balaton és a Velencei-tó között,
https://epa.oszk.hu/…/EPA04165_furedi_historia_2007_2…;
Ángyán Ilona: Naplórészlet Siófok felszabadulásának napjairól;
Támadó szovjet gyalogság és rohamlövegek,
https://epa.oszk.hu/…/00018/pdf/vmm_18_1986_26_veress.pdf;
III. páncélos hadosztály páncélozott harccsoportja 1945. február 1-én Balaton északkeleti csücskében egy ellenlökés előtt eligazítást tart. (Bundesarchiv/146/95/81/28A)
https://mek.oszk.hu/05000/05069/html/index.htm;
SS-lövészpáncélos géppuskaállása. (Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma)
https://mek.oszk.hu/05000/05069/html/index.htm;
Szovjet 76,2 mm-es páncéltörő ágyú tűzharc közben. (Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma)
https://mek.oszk.hu/05000/05069/html/index.htm;
Források:
Fónai Imre: Margit-vonal: Siófok hétszer cserélt gazdát: Konrád III. felmentési hadművelet: holttestek lógtak a posta kétméteres vaskerítésén. Somogyi Hírlap, XXVI. évf. 14. sz. 2015. január 17.;
Gréczi Emőke: A siófoki fürdőtelep hat élete. MúzeumCafé 73.;
Hadszíntér Somogy földjén : Puskás Béla írása a második világháború borzalmairól,
https://kapos.hu/…/2010…/hadszinter_somogy_foldjen.html;
Oláh Vilmos: Jaj a legyőzötteknek (Siófok, 1999);
Siófok: Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kanyar József (Siófok, 1989);
Siófok hétszer cserélt „gazdát”: Hetvenöt éve ért véget a második világháború,
http://www.siofoki-hirek.hu/…/4352-siofok-hetszer…;
Számvéber Norbert: Konrad 3 : Páncéloscsata Budapestért, 1945 (Budapest, 2001);
Veress D. Csaba: Harcok a Balaton védelmi vonalban = A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986),
https://epa.oszk.hu/…/00018/pdf/vmm_18_1986_26_veress.pdf;
Veress D. Csaba: A balatoni csata (Budapest, 2000);
Veress D. Csaba: Balatonfüred a front első vonalában. Füredi História – 7. évf. 2. (17.) sz. 2007. december,
https://epa.oszk.hu/…/EPA04165_furedi_historia_2007_2…
