Szmodis Lóránt 1929. március 26-án született Budapesten. Élete első tíz, majd utolsó harmincöt esztendeje szorosan kötődött Siófokhoz. Felhőtlen gyermekéveit itt töltötte az első világháborús hadirokkant édesapja, Szmodis Jenő őrnagy által épített házban, melyet akkor fenyőerdő vett körül. Édesapjának dohányelosztója és trafikja mellett, több más jellegű vállalkozása is volt a településen.
Elemi iskoláit 1935 és 1939 között Siófokon végezte, ahonnan a kőszegi Hunyadi Mátyás katonaiskolába került. Két évvel fiatalabb társa, Kazinczy László így jellemezte őt: „Élénk, villogó fantáziájú gyermek volt, és segítőkész, főleg a gyengébbekkel szemben. Érdeklődése szerteágazott, és boldog volt, mikor felvették az esztergomi műszaki hadapródiskolába.”
Az iskolát a front közeledtével Mosonmagyaróvárra helyezték, és 15 évesen saját kerékpárjával ide vonult be számos gyermektársával együtt. Zsebében volt a siófoki kert kapukulcsa: ez kötötte őt az otthonhoz. Mosonmagyaróvárról Németországba kerültek, majd 1945. május 3-án amerikai hadifogságba estek. Passau környékén részt vettek berobbantott hidak kiemelésében, így októberben hazatérhettek. Amint visszaemlékezésében írja: „Ekkor láttam viszont szüleimet 11 hónapnyi távollét után. A házat és az üzletet a front alatt kifosztották, a lakás egy részében szovjet katonákat szállásoltak el.”
Gimnáziumi tanulmányait magánúton fejezte be, 1947-ben érettségizett Székesfehérváron. 1951-ben vízépítő mérnöki diplomát, 1962-ben mérnök-közgazdász diplomát szerzett. 1963–1989 között az Olajterv Vállalatnál dolgozott. 1951-ből származik az a szép grafika, amit Muzsinszki Nagy Endre készített róla.
1958-ban kötött házasságot Eszláry Évával, aki így írt visszaemlékezésében:
„1958-ban látogattam először Siófokra, a régi házba, ahol édesanyja és több beszállásolt lakó élt. Tihanyból utaztam Siófokra, mivel ezen a nyáron – mint múzeumi dolgozó – néhány napot a tihanyi apátságban töltöttem, ami ebben az időben múzeumi kezelésben volt. Találkozásunk a Balaton bűvkörében idillien hangulatos volt 1958. június közepén. Ő tehát meghívott egy siófoki kirándulásra, és már a kikötőben várt egy matrózruhás Miki-egér babával és egy hajó-menetrenddel. Az 1958-as Siófok nehezen fogható bármihez. Már nem volt az az üdülőhely és kisváros, ami a háború előtt, és még nem az a pezsgő kulturális centrum, aminek Siófokot a hetvenes évek végétől, újra-megtelepülésünkkor megismerhettük. Az ’58-as látogatáskor mindenesetre nem gondoltam, hogy több mint három évtizeden keresztül Siófokon töltöm az év nem kis részét”.
Számos publikációja jelent meg. Több kötet szerkesztése is kötődik a nevéhez. Ő leginkább a 2003-ban pályázatot nyert Siófoki mozaikok című írására volt büszke, mely a helytörténettel foglalkozó szakemberek szerint alapvető jelentőségű írás minden későbbi kutatás számára.
Nyugdíjazása után is aktívan dolgozott, de a nyarakat siófoki otthonában töltötte. Szenvedélyesen szerette a Balaton környékét és Siófokot.
A Siófoki Városvédő és Szépítő Egyesület tagjaként szorgalmazta Siófok környéki turistautak kialakítását, létesítését. Elismerést kapott, mint természetjáró, mint régi siófoki emlékek és szokások leírója, turistautak kijelölője. Utóbbi munkában az ifjúság is közreműködött, s míg a jelzéseket készítették, bizonnyal sok emlékét osztotta meg az iskolásokkal és cserkészekkel, hogy a hagyományok tovább éljenek, a közös emlékezet tovább szövődjék. Igazi társasági ember volt. Tagja volt a Somogyiak Baráti Körének, melyet a megyéből elszármazott, az egyetemi évek után a fővárosban letelepedett, esetleg a munkájuk miatt Budapestre költöző egykori somogyiak alapítottak. Szmodis Lóránt 2008-ban Pro Urbe kitüntető címet kapott.
Élete végéig szívén viselte szeretett városa, Siófok alakulását, fejlődését. Igazi lokálpatrióta volt.
„Élete utolsó heteiben barátja azzal vigasztalta, hogy jön a tavasz, és ő újra Siófokra utazhat. »Ez a leghőbb vágyam« – válaszolta. Búcsúüzenet volt ez a Pátriának.” 10 éve, 2014. február 13-án hunyt el.
Siófoki mozaikok című visszaemlékezésének kézirata Helytörténeti Gyűjteményünkben olvasható.
Források:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény;
Szmodisné Dr. Eszláry Éva: Szubjektíven egy siófoki lokálpatriótáról. Balatoni Futár, 2016. október.
Képek forrása:
BRTK Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény – Szmodis Lóránt fotóiból (a család ajándéka);
Színházi Élet, 20. évf., 8. szám, 1930. február 10.